folytatás...

A következő eset lehet, mikor valaki más személynek a nevét „kölcsönözzük”. Alapvetően valami ismert híres, vagy netán hírhedt élő, vagy kitalált személy bőrébe bújunk. Itt már lehet kicsit felemás a kép. Mert vagy „üzenni” akar ezzel a viselője, vagy azonosulni az adott személlyel.
(Nyilván ebben azért vannak etikai, morális korlátok is. Különösen történelmi nagyjaink és napjaink „hírhedt”, vagy híres közszereplőinek nevét nem célszerű, és nem „gusztusos” dolog választani.)
Ezeknek a típusú neveknek van általában igazán szimbolikus értelme.

S mivel Rejtő (P. Howard) rajongó vagyok, lehet inkább az ő fogalmait kéne ez esetben használnom, vagy segítségül hívnom.

Talán olvastátok és emlékeztek majd az alábbi kis párbeszédre „A tizennégy karátos” autó c. regényéből, amely regény valahogy így kezdődik:
„Gorcsev Iván, a Rangoon teherhajó matróza még huszonegy éves sem volt, midőn elnyerte a fizikai Nobel-díjat. Ilyen nagy jelentőségű tudományos jutalmat e poétikusan ifjú korban megszerezni példátlan nagyszerű teljesítmény, még akkor is, ha egyesek előtt talán szépséghibának tűnik majd, hogy Gorcsev Iván a fizikai Nobel-díjat a makao nevű kártyajátékon nyerte.”

Aztán ebben a bizonyos párbeszédben eljutunk a szimbólumhoz is, meg az álnevekhez is, valami ilyen módon:
„- Itt jó lesz, kedves Tintoretto úr... közel vagyunk az ablakhoz. Mi a tisztelt keresztneve?
- Kázmér - felelte Gorcsev.
- Szép név. Tintoretto Kázmér. És miféle mestersége is van?
- Szimbolista vagyok.
- Igazán? Zenél is? Én sajnos nem játszom semmiféle hangszeren.
- Sajnálhatja. A szimbolizmus igen finom muzsika.
- Magával hozta az izét... a szimbolát?
- Itt van a kis dobozban... Hosszú hangszer. Három darabból rakom össze.
- Miért áll ezen a dobozon, hogy Gorcsev?
- Ez az álnevem...”

Igen, a szimbolizmus igen finom és kényes dolog, olyan, mint a muzsika, vagy egy vers. Meg szinte semmi nincs könnyebb, mint egy szimbólumot félreérteni, vagy félremagyarázni, esetleg belemagyarázni dolgokat. Ennél kényesebb dolog talán csak az „álnév” lehet. De majd erről még pár szót, kicsit később.

Erre a névfajtára próbáltam magyarázatként megadni az én névválasztásom okát is. Lényegében ezzel azt jelezzük, hogy elfogadjuk, azonosulunk azzal a személlyel, vagy csak hozzá hasonlatosak szeretnénk válni. Lelkileg, gondolkodásbelileg, testileg, stb. Persze itt is lehetnek „devianciák”.

Aztán lehetnek pl. véletlen nevek. Amik csak úgy hirtelen eszébe jutnak az embernek. Ránéz a laptopjára, vagy valami könyvre, képre és onnan ugrik be a név. Ez megint csak praktikus okokra vezethető vissza. Majdnem ehhez a kategóriához tartoznak a vicces, jópofa nevek. Amik inkább szójátékok…
Bár ezekből is sok mindenre lehet következtetni, de talán leginkább a viselő humorérzékére, ami szintén fontos kelléke a netezésnek. Különleges esete ennek, amikor véletlenszerű karakterkombináció a nevünk. Na ekkor legyen ember a talpán, aki ezt megjegyzi, vagy nyomon tudja követni.

Aztán a végére hagytam az álneveseket, a többnevűeket. Akik ki-bebújnak különböző emberek bőrébe és bőréből. Akik változtatgatják nevüket, többszörös azonosítójuk van. Mintha kicsit skizofrének lennének, vagy nem is igazán tudnák eldönteni melyik „énjük” is az igazi. Ezzel megint csak addig nincs baj, amíg ezzel nem okoznak (elsősorban másoknak) károkat. Ami teljességgel megbocsáthatatlan szerintem, az a "színház" játszása és különböző nevek alatt mások lelkével, érzelmeivel és lényével játszani. Esetleg olyan ostoba tréfákat űzni ilyen álnevekkel, ami nemcsak itt, hanem a valós életben is elítélendő és ott ráadásul büntetendő (szélhámosság, csalás, stb.) is. Amikor kihasználja ezeket a skizofrén "énjeit" és egyik énjéről a másikra hárítja az elkövetett hibáit, rossz cselekedeteit. De ezt nem részletezem, bízom benne, ilyet kevesen éltek/élnek át. Ebbe a kategóriába tartoz(hat)nak bizonyos szempontból az olyan nevek is sokszor, mint pl. a „SEXYMACA”, a „LAJOS_A_KANOS” típusúak. Azért itt, ilyen neveknél érdemes résen lenni…

A nevekkel, névhasználattal kapcsolatban még a „tisztességről” való eszmefuttatás során lehet, hogy szót kerítek. Illetve nem lenne baj, ha Ti is elmondanátok ezzel kapcsolatos véleményeteket, esetleges élményeteket.

Esetleg arról is mondhatnátok pár szót, véleményt, hogy ebben a témakörben miről beszélgessünk esetleg még részletesebben ...

Folytatás...

Ülj közelebb.... folytatom...

(Előre bocsátom ez most kicsit hosszabb lesz, nem lenne értelme talán megtörni, részekre szedni, de terjedelmi korlátok miatt mégis így kell tennem. Abban hagyom magam korlátozni, a tartalmában nem )

Akkor folytassuk a névválasztással, és külön köszönöm az eddigi hozzászólásaitokat...

Minden név „beszédes”.

Van természetesen egy praktikus okokra is visszavezethető indok, illetve követelmény a névválasztásnál. Legyen rövid, jól megjegyezhető és lehetőleg mások nevével nem nagyon összekeverhető.

Kezdem akkor a saját névválasztásommal.
(Sajnos nekem sem sikerült maradéktalanul a választott név regisztrálása, mert már foglalt volt a Zéta név, így kicsit "alakítanom" kellett rajta. Így sokan gondolhatják akár azt is, hogy Z. Eta a nevem és ebből ered. De nem. )

Zéta, aki a sokat megélt krónikás volt Attila hun király udvarában. Aki elmeséli élményeit, tapasztalatait és elmondja saját véleményét. A saját szemszögéből.
Nem csak az ”igazságot”, hanem a „valóságot”, meg természetesen nem is tévedhetetlen, és mindig úgy meséli, ahogy ő látja mindezeket. Talán nem is mindig mentes az érzelmektől, meg esetleg nem is mindig elfogulatlan. Nem kioktatni és nem bölcselkedni akar, még csak oktatni sem mindig, hanem elmeséli, ahogy ő látta a világot és benne az embereket.
De talán nem is annyira „Láthatatlan”, mint milyennek vallja magát.
Ez a „korosodó”, szintén sok mindent megélt Zéta vagyok én.

Tehát a teljesség igénye nélkül csak úgy szemezgetve a szerintem legérdekesebb változatokból:

Az interneten, ahol ezeket a neveket használjuk, gyakorlatilag ez a név úgy is működik, mint egy „fénykép”. Lényegében itt a fórumon, cseten, blogoknál az írott, esetleg képi információnak van a legnagyobb szerepe. Természetesen hallgathatunk zenét, stb., de alapvetően mégis a leírt neveket, vagy a hozzátartozó logókat, ún. avatárokat keressük. Hiszen ahogy egy csoportképen is kutatjuk az esetleges ismerős arcokat, itt a neten is az „ismerős” nevek, logók, avatárok után szoktunk kutatni. Az ilyen „védjegyek” után.

Na, megint egy dolog az úgynevezett avatárok.
(Az avatárok az internetes fórumokon azok a kis képek, rajzok, jelek, amiket a nevünk mellett használunk, amik szintén beszédesek lehetnek. Ezek az egyes felhasználók azonosításának megkönnyítésére szolgálnak, és ezt a felhasználó magának állíthatja be profiloldalán. Általában a tag hozzászólásai mellett meg is jelenik, ezzel jelképezve magát a személyt.
A hinduizmusban az avatár egy Halhatatlan Lény inkarnációja /megtestesülése/.
Azért ennek van szimbolikus értelme megint… mintegy az adott tag „megtestesülése”.)
Ezekről is lehetne csevegni, ki, miért pont azt az avatárt választotta. De csak azért sem teszem…

Az első névkategória valami olyasmi, ami a valós életben is a nevünk.
Tehát vezeték és keresztnevünk összevonva, vagy valamilyen kombinációja ezeknek.
Monogram, vagy névtöredék, de kis logikával, szerencsével ezek a nevek „megfejthetők”. (Persze, ha egyáltalában érdemes ilyennel foglalkozni…) Ez szerintem főleg a nyílt (esetleg naivabb, vagy talán gyakorlatlanabb – nem bántó jellemzés!) emberekre jellemző. Akik nem is gondolnak bele abba, hogy nem KELL feltétlenül a saját nevet használni, illetve inkább nem célszerű. Joggal kérdezheti bárki, miért gondolom így. Mert igazából szerintem itt nincs jelentősége a valódi névnek, ráadásul sokszor bonyolultabb is regisztrálni. Mert nem ritka, és nem egyedi nevünk van, és mivel nem csak nekünk lehet ilyen "mindennapos" nevünk, tehát „toldalékolni kell”. Például így: nagypisti12. Kicsit szerintem furán is néz ki az ilyen név (és remélem, senkit nem sértek, bántok meg ezzel, nem áll szándékomban).
Azonban nemcsak itt, hanem szinte minden egyéb névnél is előfordul(hat) egy ennél „speciálisabb” toldalékolás. Az életkorra utaló. Szerintem ez sem szerencsés. Sokszor hallottam már, mikor ilyen nevek viselőivel „viccelődtek”, hogy a nevedben szereplő „78”, az az életkorod, vagy a születési éved. Én erről is úgy gondolom, felesleges „támadási felületet” adhat. Ha az életkorunkat akarjuk közölni, akkor arra megvan a megfelelő mező a személyes adatok résznél. Akit érdekel, onnan megnézheti, vagy akár megkérdezheti az adott személytől. De „magunkon” hordani az ilyen infót nem biztos, hogy jó, illetve célszerű. Azért sem, mert esetleg 5 éve, mikor regisztráltunk, még érvényes volt 32 éves életkor, de azóta eltelt 5 év, tehát 37-re kéne javítani. Aztán rajtaragad ez az emberen (és persze ezzel máris megoldottuk az „örök ifjúság” problematikáját). Plusz, amit írtam már korábban is, esetleg alkalmat adhat másoknak, hogy ezekkel visszaéljenek, vagy akárcsak viccelődjenek vele. De ismétlem, ez mind csak az én véleményem.

A következő ilyen kategória lehet a becenevek, vagy azokból származó név. Majdnem mindenkinek van valami beceneve, vagy „gúnyneve”. Sokan használják is ezeket itteni azonosítóként. Ez is sokat elárulhat, hiszen nyilván valami valós tulajdonsága miatt kapta, viseli az adott becenevet az ember. De lehet egy ilyen kategória a foglalkozásra utaló nevek is. Ezek a becenév, foglalkozás, illetve személyes tulajdonságra utaló becenevek a legbeszédesebbek. Általában semmi „baj” nem szokott járni ezekkel, hiszen zömmel pozitív tulajdonságokat jelölnek, és emellett a felhasználó azonosul is vele, hiszen nevéül választotta. Ugyanez a helyzet többnyire a foglalkozásra, hobbira, lakóhelyre, esetleg származásra és az életfelfogásra utaló nevekkel is.

folyt. köv....

Folytatás...

Ülj közelebb.... folytatom...

Most még mindig nem az a bizonyos harmadik dolog következik, de előbb-utóbb csak eljutok ahhoz is... meg tán még azon túl is, tovább is.

Az előző részekhez még pár szót. Utólag visszaolvasva, úgy tűnik, kicsit valóban riasztóbb, vagy „sötét” képet sikerült festenem az „nyomaink” leírásával.
De természetesen ezek mind egy kicsit „sarkított” módon is lettek ábrázolva. Emellett azonban valóban sok szép csoda és érték található a nyomaink között.
Most reggel ismét blogokat olvasgattam itt a CH-n. Régieket és újakat is. Szerencsére ezek mind-mind azokat az érzéseimet erősítik, hogy sokkal több az érték és szépség, mint a haszontalan, felesleges dolog.
(Bár az is tény, hogy néha nagyon keverednek a "műfajok". Sokan csak gyakorolják, vagy tanulják még, illetve esetleg értik csak egyszerűen kicsit félre például a "blog" műfaját is. Természetesen ez alól én sem vagyok kivétel. )
Ez egyben egyik hatalmas előnye is az internetnek, hogy lehetőségünk van és képesek is vagyunk rá, hogy értéket teremtsünk itt is, így is.

Jobban belegondolva, talán valóban nem volt hátrányos, hogy az ilyen témákról is szóltam. Igazából jó felvezetése is lesz/lehet a továbbiaknak.

Ezek után még mindig a „kisebb” kitérővel folytatom, azon belül is:

a névválasztással.

A már korábban is olvasható idézet szerint:
"Mondd meg kivel társalogsz, s én megmondom ki vagy." /Talmud/.

Ez a kezdetek kezdetén is érdekes lehet, hiszen valami okból csak elkezdünk valakivel társalogni. És igazából mikor elsőként megszólítunk valakit, vagy megszólít minket valaki, akkor ez a személy zömmel „csak” egy név, egy becenév (nick) számunkra. Az esetek nagy részében semmit nem tudunk róla, nem ismerjük, csak egy nevet látunk.

Bár ez is érdekes és lehet, megérne szintén egy külön eszmefuttatást, hogy valóban „csak” egy nevet „látunk-e” ilyenkor, vagy vannak olyan kisugárzások, azaz léteznek-e ilyen kisugárzások, ami névtől függetlenül szinte vonzza az embert ehhez a másik lényhez.
Személyes véleményem az, hogy igen, van ilyen. Bizony a „monitoron keresztül átjön” az ember is, az ő egész lénye.

(Úgy tűnik, szervezem itt magamnak a programokat és a különböző témájú további eszmefuttatásokat.)

De lehet, hogy pont azért szólítunk meg valakit, mert épp a neve ragad meg minket, az érdekes, vagy figyelemfelkeltő név. A továbbiakban pedig elkezdődik egymás megismerése és attól függően, milyennek találjuk a másikat, folytatódik ez a kapcsolat, vagy megszűnik, „elhal”. Lehet ez fordítva is, egy olyan nevet látunk, ami kezdetben valamilyen okból taszít. Aztán figyelve, olvasva írásait, megnyilatkozásait, lehet, hogy ennek ellenére mégis kapcsolatba kerülünk. Ez egy igazán nehéz és szinte kiismerhetetlen dolog, mert nem lehet és nem is szabad csak a nevekből azonnal ítélni, még néha a legvisszataszítóbb, esetleg „alpári” nevet használó személyek is okozhatnak kellemes meglepetést (volt már ezzel kapcsolatban nem kis meglepetést okozó tapasztalatom). Persze ez lehet fordítva is, történhet ellenkezőleg is. Szóval nem egyszerű terep a neveken való eligazodás és ezen keresztül az egyes személyek megítélése. Az biztos, minden névválasztásnak oka van.

Szóval ott kezdődik, hogy ha aktív résztvevői is akarunk lenni a netnek, ha „információközlők”, „adók” is akarunk lenni, akkor ehhez általában elengedhetetlen dolog, hogy azt valamilyen név alatt, valami azonosítót választva tegyük meg.

Az ilyen név lényegében szintén egy azonosítási adatunk. A neten, fórumon, cseten ez olyan, mint máshol egy igazolvány, vagy egy azonosító kártya. Ezzel köthető egy bizonyos konkrét személyhez az adott információ. Akár a Fórumban, akár a cseten, akár pl. a levelezőrendszerben – pl. e-mail címünkkel - tesszük ezt. Ilyen helyeken, helyzetekben elengedhetetlen ez az „egyedi” azonosító. Ettől válunk a köznapi értelemben az üzenet, levél hiteles feladójává, illetve címzettjévé.

(Most tekintsünk el attól, hogy vannak olyan helyek, ahol nem kell úgynevezett állandó, regisztrált név, azonosító a különböző hozzászólásokhoz, beírásokhoz.)
Igazából a neten, a Fórumokon, cseteken ezzel a regisztrált névvel védjük is le személyünket, és leszünk birtokosai egy mások által nem használható, valóban egyedi azonosítónak. Ezzel tudjuk bizonyítani, hogy az adott hozzászólás, vélemény, beírás valóban tőlünk származik, és mi vagyunk e mögött a név mögött, akit már korábban is ilyen néven láttak, olvastak. Persze ez alapvetően csak arra a zárt közösségre vonatkozik, ahol ez a névbirtoklás érvényes, hiszem más fórumokon, cseteken akár mások is használhatják ugyanazt a nevet. Mi esetleg nem választhatjuk máshol az itt megszokott, megismert nevet, mert már foglalt ott, és viszont. Volt és van, lehet is ebből számtalan gond, félreértés, stb.

Nyilván nem lehet most minden névválasztás okát és minden esetet kitárgyalni, szerénytelenség is lenne tőlem ilyenre vállalkozni, de a szerintem legjellemzőbbeket, ismét csak elgondolkodtatás szintjén próbálom majd felsorolni.

Nézzük akkor, milyen neveket is választunk alapvetően?

De mindezeket megelőzően...

Most mondhatnám azt is - és miért ne mondanám?! -, hogy gondolkozzon el rajta mindenki, miért is az lett a neve ami, miért választotta pont azt a nevet!
Mi volt az indoka, vagy oka névválasztásának?

Hiszen minden név „beszédes” valamilyen módon.

Hagyok erre egy kis időt, és majd innen folytatom...

Folytatás...

Ülj közelebb.... folytatom...

Ott fejeztem be nemrégiben, hogy ma már nem kell „hagyományos” könyvet írnunk, hogy nyomot hagyjunk magunk után a világban.

És ezek a nyomok sokkal szélesebb körben és kicsit „ellenőrizhetetlenebbül” is kerülnek mások birtokába ilyen módon. Gondoljunk csak bele…

Itt például a fórumon. Regisztrálunk, email címet, nevet, egyéb információkat is megadunk. Aztán elkezdünk további adatokat (zenét, képet, szöveget feltölteni, vagy akár csak hozzászólást írunk) közölni. Aztán sok egyéb helyen is regisztrálunk emellett. Esetleg honlapunk van, vagy a közösségi oldalakon (iwiw, facebook, stb.) nyitunk személyes profiloldalt. Itt szintén információkat adunk meg magunkról. Aztán különböző kapcsolati listák, baráti listák tagjai leszünk. E-maileket írunk és kapunk. Ezek mind-mind az interneten tárolódnak, valamilyen szerveren, adattárolón. Ezek az információk „elő is kerülhetnek”, sőt ezek akár meg is kereshetőek.

Például ki lehet próbálni, hogy a Google milyen találatokat ad, ha akár nevünket, akár felhasználói nevünket beírjuk a keresőbe. De nem kell ilyen messzire menni, itt a Fórumon is kereshetőek vagyunk, hozzászólások, feltöltések, stb. És ha valaki, aki nem is tagja ennek a közösségnek, hanem csak keresgél az interneten, a fórumon hagyott „nyomaink” alapján, azokon keresztül hozzánk is eljuthat. Néha meglepő adatokkal és eredményekkel találkozhatunk…
Olyan információk köszönhetnek vissza, amiről nem is hittük volna, hogy eltárolódtak személyünkről.

De emellett van egy még nagyobb veszély és gond is. Sok esetben „elborzadva” láttam, hogy milyen privát információkat képesek az emberek önmagukról közzétenni az interneten.
A közösségi oldalakon jellemzően, de akár még itt a Fórumon is. Teljes név, pontos lakcím, telefonszám, munkahely, beosztás, elérhetőségek, fényképek, stb.

Ezzel alapvetően nincs is gond, mert nyílt, őszinte bemutatkozás. Ez lenne a teljesen normális hozzáállás és módszer, hiszen őszintén, nyíltan, bizalommal kell is viseltetnünk egymás iránt. Csak ezekkel az adatokkal sajnos vissza is lehet élni és mindig található olyan ember, aki ezt meg is teszi. Rossz szándékból, vagy egyszerű önös érdekből, butaságból, vagy csak azt hiszi vicces az ilyen. Ezt nem részletezem, gondolom sejti mindenki, milyen nehéz helyzeteket teremthet mindez adott esetben, különösen egy rosszindulatú személy kezében.

Ez olyasmi is lehet akár, mint mikor elmegyünk otthonról és kiírjuk az ajtónkra, hogy „kulcs a lábtörlő alatt, a spórolt pénzt, meg a szekrény bal alsó fiókjában, a zoknik alatt tartom.”.

Lehet túlzónak tűnik ez az általam festett kép, a veszély, de inkább kezelje mindenki így, mint később bánja meg feltétlen bizalmát és esetleges könnyelműségét. Ráadásul az internet technikailag olyan módon működik, hogy a közölt, közzétett információk már utólag nem, vagy csak nagyon nehezen törölhetőek. Hiszen azokat az interneten „archiválják”, eltárolják. Ezeket a rögzített adatokat viszont mi már módosítani, törölni nem tudjuk.

Emellett érdekességként azt is célszerű tudni, hogy az álláshirdető cégek, munkaközvetítők nagy előszeretettel kutatják is a pályázó adatait pont az ilyen oldalakon, és pont ebből az okból. És ha mondjuk banki ügyintézőnek jelentkezünk éppen, de enyhén kompromittáló fotónkkal, bejegyzésünkkel találkozik a leendő főnökünk a neten rólunk, akkor nem biztos, hogy pozitív lökést ad neki ez abban a döntésében, hogy mi vagyunk a legjobb jelölt/választás erre a munkakörre.
Általános tanácsként talán azt a legjobb megfogadni, hogy az internetre csak olyan adatokat tegyünk fel magunkról, vagy olyan információkat adjunk meg, amit bárhol, bármikor, bárkinek is elmondanánk.
Olyan adatokat csak, amit akár a ruhánkra írva is viselnénk nyilvánosan, pl. az utcán közlekedve. Ugyanis az internet teljesen nyilvános, bárki által használható és bárki számára hozzáférhető „közterület”.

Ehhez kapcsolódik szorosan az is, hogy például tudjuk-e, illetve tisztában vagyunk-e azzal, hogy gyerekeink mit csinálnak az interneten, merre járnak, és ők milyen adatokat, információkat hagynak maguk után, vagy akár esetleg rólunk, illetve közvetlen környezetükről. Természetesen a magánszférájukat nem szabad totálisan ellenőrizni, korlátozni minden eszközzel, vagy erőszakos módon. De ezekről a veszélyekről nekik is tudniuk kell, és meg kell tanulniuk nekik is a helyes, óvatos magatartást. De ez már megint más téma, bár szintén elég érdekes, meg fontos.

Aztán ismét egy alapvetően más terület, szintén csak elgondolkoztatás miatt.
Olyan helyzetek sora, amelyek mindennaposak és normális életünk részei.
Csak szemléltetésként, hogy elektronikával, informatikával, nyilvántartásokkal agyontűzdelt életünkben mennyi nyomot hagyunk az interneten kívül is, annak használata nélkül is akár.

Képzeljük el, hogy például megbetegszünk. Orvoshoz megyünk. Itt a TAJ számunk alapján kiállítanak számunkra recepteket és megállapítják a diagnózist. Majd elmegyünk a patikába kiváltani a receptet. Itt bankkártyával fizetünk a gyógyszerekért, fizetéskor megadva bankkártyánk PIN kódját. Közben mobiltelefonon kapunk nyugtázó sms-t a fizetésről, majd amíg várunk, felhívjuk barátunkat, hogy megbeszéljük a következő esti programot. Ugyanakkor sms-ben megvettük előtte a parkolójegyünket is a kocsinkra, rendszám, hely, idő megadásával. Közben a szomszédos műszaki boltban meglátjuk a már rég keresett árucikket és beugrunk megvenni. De ezt is hitelre, tehát gyors hitelbírálás következik, amiben nyilatkozunk már meglévő hiteleinkről, jövedelmi viszonyainkról és bemutatunk néhány kifizetett közüzemi számlát (vezetékes telefon, áram, gáz), esetleg munkahelyi jövedelemigazolást is csatolunk.
Na ennyi talán elég is, bár még lehetne folytatni

Ezen információk, adatok velünk kapcsolatban és rólunk mind-mind hosszabb-rövidebb ideig tárolódnak (orvosnál, patikában, távközlési szolgáltatónál, banknál, stb.). Adott esetben azeket az adatokat össze is lehetne kötni és így teljesen pontos, precíz, naprakész információval rendelkezhetnének rólunk. Szerencsére ezt nem lehet megtenni, azaz nincs rá se lehetőség, se jogszabály nem enged ilyet tenni.
Természetesen emellett ezen adatok nagy része az adatvédelmi-, a banktörvény és minden más egyéb érvényes jogszabályok alapján szigorúan védve vannak és bizalmasan, titkosan kezelik. Felhasználni, visszaélni vele nem lehet jogszerűen. Jogszerűen nem…
És ha belegondolunk mennyi fontos és alapvető adatot adtunk meg. Közöttük személyes adatainkból is nagyon sokat, de megadtunk különleges adatainkból is (pl. egészségi állapot). De az adatok, az adatvédelem megint már más téma és kérdés.

És mint már korábban mondtam, nem félni és ijedezni kell ezektől. Ezekkel csak „egyszerűen” jó tisztában lenni.
Ahogy kedvenc kollégáim egyike mondogatta mindig: „Nincs üldözési mániám! Engem ÜLDÖZNEK!”.

Viccet félretéve.
Nem vagyok a „Nagy testvér figyel” fóbiás, és senkinek nem is kell azzá válnia, de ezek a tények, attól még tények. Tehát határozott nyomaink a világban, közte az interneten is megtalálhatóak.
Alapvetően mi magunknak kell vigyázni arra, és gondoskodni arról, hogy semmilyen olyan nyomot és semmilyen – adott esetben – árulkodó jelet ne hagyjunk. Legalábbis olyanokat ne, amivel mások visszaélhetnek, vagy amelyekkel bármilyen kárt, fájdalmat okozhatnak.


(Arany EuroCard Mastercard Hitelkártyám száma és PIN kódja, valamint minden fontos hozzáférési jelszavam, kódom a profiloldalamon van feljegyezve. Csak azért írtam oda én is, hogy kéznél legyen, el ne felejtsem, mikor a neten on-line vásárolgatok össze-vissza…)

Folytatás...

Ülj közelebb.... folytatom...

Most még mindig nem az a bizonyos harmadik dolog következik...

Ma sem azzal folytatom. Így mennek füstbe a szépen kidolgozott tervek és szinopszisok

A szinopszis szó jelentése amúgy: „ránézni az egészre”.
Igen ez az egész téma és minden, amiről itt szó van, az egy nagy EGÉSZ. Igazából az internet egy kis kozmosz, egy elektronikus Világegyetem. És hatalmas, szinte megismerhetetlen terület.

Bár kering egy olyan cinikus vicc is a neten, hogy:
„Eladó az Internet teljes tartalmának másolata 15689 db DVD-n (vagy pornó nélkül 10 DVD-n)”.
Ez azért biztos túlzás, nem hiszem, hogy ez ennyire igaz lenne, ám akár Rajkin mestert is idézhetnénk ezzel a viccel kapcsolatban: „Válámi ván, dé ném áz igázi”.
Az interneten megtalálható sok minden. Számtalan érték, tudás és hasznos, szép információ, de ugyanakkor rengeteg felesleges dolog, mondhatnánk akár azt is, hogy „hulladék” (reklám, spam, hazugság, álinformáció). Olyan, mint a Világűrben, a számtalan hasznos mesterséges hold mellett sok „űrszemét” is kavarog. Amely a korábban megsemmisült hasznos eszközökből maradt, vagy lett.
És ezeket az anyagokat, dolgokat mi is szaporítjuk a neten. Szándékosan is, de véletlenül, akár akaratlanul is.

Mint a nagy egész részeivel, most akkor 2 dologról essen majd szó:

- az egyik a nyomok magunk után, lenyomataink az interneten, illetve
- a másik majd a névválasztás.

Mindkét dolog szervesen kapcsolódik egy olyan fogalomhoz, amit nagyon sokan nem vesznek komolyan, vagy nem is ismernek.
És most baj van. Ez a terület az egyik „vesszőparipám” és egyben szakterületem is.
És ez az: informatikai biztonság és -adatvédelem.
Megpróbálok majd rövid és közérthető lenni, de előre figyelmeztetek mindenkit, hogy valószínűleg nem fog sikerülni… Hát ti akartátok…

A teljesség igénye nélkül, amolyan brechti „színház” módjára, csak „gondolkodásra szeretnélek izgatni” titeket. Tehát katarzist ne nagyon várjatok..

Természetesen senkibe nem szeretnék paranoiás képzeteket és egyéb hasonló rossz érzéseket sem táplálni, de azért a dolgokat szerintem érdemes egyszer kicsit alaposan végiggondolni.

Korábban egy blogban írt hozzászólásomkor idéztem ezt a (meglehetősen hím soviniszta) mondást. Ha nyomot akarsz hagyni az életben magad után, akkor:
„Ültess egy fát, nemzz egy gyereket (persze fiút), építs egy házat és írj egy könyvet!”

Ennek a mondásnak csak egy részével, mégpedig az „írj egy könyvet”, tanáccsal van igazából létjogosultsága foglalkozni itt és most. Az indokaimat nem kell azt hiszem részletezni

A könyvírással Gutenbergig, ez így is volt. De ezzel nem azt akarom mondani, hogy a Gutenberg-galaxis (a nyomtatott könyvek világa) halott, hanem inkább azt, hogy megváltozik és jelentősen átalakul a kommunikáció és a módszerek, ahogy mindezeket használjuk, közvetítjük, kezeljük.

Már nem az írott, azaz nyomtatott könyv az egyedüli mód, hogy ismereteket, vagy bárminemű irodalmi tartalmat közzétegyünk, és a világra hagyjunk. Ez érvényes minden „írott”, illetve írói műfajra.
Korábban egész mást jelentett egy nyomtatásra szánt könyvet megírni, kiadni, stb. Az valóban csak a „kiváltságosaknak” sikerült. Mert ugye a könyv nagy kincs, és ha ma már nem is tartják sokan akkora becsben, de mégis egy érték és időtálló dolog, illetve az volt sokáig.

Tehát valóban kiemelkedő tett volt könyvet írni, és sokáig az volt könyveket birtokolni is.
Ma már azonban nem kell „hagyományos” könyvet írnunk, hogy nyomot hagyjunk magunk után a világban.

És innen folytatom majd…

Folytatás...

Ülj közelebb.... folytatom...

Most kellene már tényleg következnie a harmadik dolognak.
Tudom, tudom ezt ígértem.
És most megint nem fogom tudni teljesíteni ezt az ígéretet, elnézést, mert ma még mindig adós maradok ezzel.

A mai napot (talán a tegnapi blog hatása alatt még) mással töltöttem.
Emlékeztem régi barátokra és „őriztem”, ápoltam az új barátokkal a kapcsolatot.
Próbáltam kicsit mindent rendszerezni is ismét ezen gondolatok körül.
És megint elővettem régi honlapomat, ahol elég sokat foglalkoztam az internettel, és az elektronikus kommunikáció ügyes bajos dolgaival.
És megint előkerültek onnan jól ismert, de tán mára elfeledett idézetek, bölcs és igaz mondások.
Nektek is mutatok belőle néhányat:

"Mondd meg kivel társalogsz, s én megmondom ki vagy." /Talmud/, vagy egy másik

"A legkellemesebb beszélgetés az, melyben nincs vetélkedés, nincs hiúság, csak az érzelmek csendes, nyugodt, kölcsönös kicserélése." /Samuel Johnson/

Meg mától már tisztábban is látok. Végre elkészült az új szemüvegem is. Azért is el kellett rohannom, és meg is kell még szoknom, stb.
Tényleg érdekes dolog. Ezzel jobban látok. Már látom azokat is, akik még csak messzebbről nézelődnek errefelé és még nem vették a bátorságot közelebb jönni, és ideülni a kicsiny kis társaságunkhoz.
Mert azt hiszem és örömmel olvasom is hozzászólásaikat, hogy egy két rendszeres beszélgetőpartnerem már van. Akik itt ülnek egyre közelebb hozzám és beszélgetnek már velem.
Nektek külön köszönöm ezt, hiszen ezért beszélek, mesélek, hogy beszélgethessünk. Hogy kölcsönösen elmondjuk és elmondhassuk egymásnak, ki, mit gondol ezekről.

Megígértem már korábban azt is, hogy arról is fogok szólni, milyen nyomokat is hagyunk, hagyhatunk a neten (akarva-akaratlan). Meg arról is majd szólok, én mit gondolok az egyes felhasználók névválasztásáról.

Ezek szintén komoly dolgok, sok technikai dolgot, illetve pszichológiai dolgot is meg kellene ezenközben beszélnünk.
De végül is az időnkbe belefér, csak néha az idő nem tud erről és nem hagyja, hogy önmagunk osszuk be.

Tényleg kellemes napokat tölt itt az ember. Sokat olvasgatok itt is, más oldalakon is. Meg halmozom az élvezeteket és sok internet adta lehetőséget kihasználok. Zene, videó, blog, kedves és örömteli beszélgetések, stb.

És mára búcsúzóul, ha már annyi szó esett róla, idemásolom a NETIKETT kivonatos formáját is, amit szintén megtaláltam a volt honlapomon. Olvassátok, gondolkozzatok róla, és használjátok fel az netes „életetek” során.
Remélem hasznos lesz.

A viselkedés írott, íratlan szabályai az Interneten

1.szabály: Szeresd felebarátodat és nyugodtan tegeződj...
2.szabály: Viselkedj úgy az Interneten, mint a valós életben...
3.szabály: Tudd, hogy hol vagy, a nick (felhasználói név) mögött _BÁRKI_ lehet! Magyar fórumokon használd a MAGYAR nyelvet, más fórumokon az angol ajánlott...
4.szabály: Légy figyelemmel mások idejére, ne "lógj" a neten, fogalmazz röviden...
5.szabály: Hidd el, többen olvasnak, mint írnak, Te azoknak is írsz, akiket nem ismersz...
6.szabály: Oszd meg tudásodat másokkal, segítsd a kezdőket, kérdezz bátran a tapasztaltabbaktól...
7.szabály: Kerüld a trágár szavakat, a fellángolásokat, ne hagyd, hogy indulataid befolyásoljanak...
8.szabály: Légy figyelemmel mások magánügyeire, érzéseire, neked is lehet rossz napod...
9.szabály: Ne élj vissza a hatalommal, a hatáskörhöz felelősség is társul...
10.szabály: Légy elnéző mások hibáival szemben, de figyelmeztetheted őket ezekre...
11.szabály: A szabályokat TE IS alakítod, javaslatodról értesítsd a rendszergazdát (moderátort/operátort) levélben...

("ősrégi darab", de ahogy nézem, még nagyon is helytálló...)

Még jelentkezem, és ez nem fenyegetés, hanem ígéret

Folytatás...

Ülj közelebb.... folytatom...

Most kellene következnie a harmadik dolognak.
De ma mégsem erről írok. Túl fontos és kényes téma ez ahhoz, hogy csak úgy belecsapjak. Ma pedig nem olyan nap van, amikor ilyen gondolatokkal szeretnék foglalkozni és „fennkölten” tudnék ezekről írni.

Helyette inkább a saját életemből mutatnék be egy konkrét példát arról, amiről itt beszélgetek veletek. A bátorság, humor, tisztesség, őszinteség, emberség…

Egy olyan személyen keresztül, aki fényes és ragyogó példáját mutatta nekem minderről. Akire büszke vagyok és leszek mindig is, hogy (meg)ismerhettem.

Egy nagyon szép és számomra kedves verset is szeretnék idézni, amit Ő írt.
A Sors jele, fintora(?), hogy a szerzője szintén egy Kanadában élő magyar EMBER. EMBER, igen. Vannak EMBEREK és emberek… Ő EMBER.
(És nagyon, nagyon remélem, hogy a jelen időt használhatom és él, és nem azt kellene írnom, hogy volt…)

Ő egy nagyon kedves régi barátom. Akivel sajnos azóta már elvesztettem a kapcsolatot, de többek között verseivel is nyomot hagyott, egy életre szóló, kitörölhetetlen nyomot hagyott bennem. Csupa kedves és szép emléket hagyott alapvetően maga után.

Az életben összesen 2 alkalommal találkoztunk személyesen, mindösszesen pár órára. Igazából úgy voltunk évekig barátok, hogy csak és főleg itt a neten beszélgettünk, leveleztünk és küldtük el egymásnak napjainkról a híreket, üzeneteket. A mindennapokról és a világ kis-, és nagy dolgairól itt cseréltük ki a véleményünket.
(Érdekes és aranyos dolog volt a jó pár órás időeltolódást is figyelembe venni, mikor nemcsak email-t akartunk váltani, hanem a cseten is beszélgetni akartunk. Én már rég vacsora után voltam, amikor ő lenyelte az ebédje utolsó falatjait. )

Álljon itt tehát az Ő verse, először angolul, ahogy írta, majd utána az én sete-suta magyar fordításomban:

Simple man

Sometimes when you are feeling important,
Sometimes when your ego is in bloom,
Sometimes when you take it for granted
That you are the best qualified man,
Sometimes when you feel you are going
Would leave an infallible hole;
Just follow this simple instruction,
And see how it humbles your soul.
Put your hands in a bucket of water,
Immerse them up to your wrists,
Pull them out and the hole that remains,
Is a measure of how you will be missed.
You may splash all you please when you enter,
But stop, - you'll find in a minute,
That it looks just the same as before.
The moral of this is quite simple,
Always do the best you can,
Be proud of yourself, - but remember,
There is no i n d i s p e n s a b l e man.

Egyszerű ember

Néha mikor magad fontosnak érzed,
Ha repes és tündököl éned,
Amikor néha bizonyosra veszed,
Hogy mindenki fölé emel tehetséged,
Mikor módfelett úgy érzed,
Nagy űrt hagy majd távozásod;
Akkor tégy egy egyszerű próbát,
Ez tanítja alázatra majd lelked, meglásd.
Tedd kezeidet egy teli vödör vízbe,
Egészen a csuklóidig alámerítve.
Majd kezeidet a vízből kivéve,
Az utána maradó mélyedés lesz mértéke,
Mennyire fogsz majd hiányozni.
Lehet a vízből bármennyit kifröcskölni,
De meglátod majd egy pillanat alatt,
Hogy mint előtte volt, a víz olyan maradt.
A tanulság egészen egyszerű pedig.
Tedd meg, amire képes vagy, mindig.
Légy büszke magadra, de tartsd észben!
Nincs olyan ember, aki nélkülözhetetlen.

Nevéből engedelmetekkel csak annyit adok meg, hogy Á. Magdinak hívták.
(Ha olvasod Magdikám esetleg majd, remélem, utólag beleegyezel és jóváhagyod, hogy idemásoltalak)

Leveleit nagyon sokáig őriztem. Igazi nagyszerű, emberi beszélgetések voltak. Semmi fennkölt magasröptű dolog, csak egyszerű, mindennapos őszinte beszélgetések. Gyerekekről, munkáról, emberekről, helyzetekről. Hogy van otthon, és mi újság itthon…

Vele is úgy ismerkedtem meg a neten, hogy például az ő nevéből sem lehetett semmit megtudni. Azt se, hogy fiú, vagy lány. Ez is, az is lehetett ennek alapján, de én a kezdetek kezdetén inkább fiúnak hittem. Így is, fiúsan is viselkedett. Nem árulta el sokáig azt sem, hol él, hány éves, mit csinál. Nem is igazán volt központi kérdés. Nem számított. Beszélgettünk kezdetben általánosságokról, zenéről, divatról, emberekről, urambocsá’, még a politika is szóba került. Nagyon tájékozott volt és majdnem hibátlanul, szépen írt magyarul is. Én sem mondtam semmit magamról, igaz Ő sem kérdezett ilyeneket soha.
Aztán már nem igazán emlékszem, hogy történt, de talán véletlenül szólta el magát (hát Nő volt a szentem, persze hogy fecseg :) ), és kiderült, hogy nem fiú, ahogy én majdnem biztosra vettem addig, hanem nő. Addigra már „elég közel ültünk egymáshoz”, megismertük egymást és bíztunk is feltétel nélkül egymásban. De ennek ellenére nagy meglepetés volt.

Aztán ekkortól már személyes dolgokról is szó esett egyre inkább, hogy ment el Magyarországról, a szüleiről, az én családomról, gyerekeinkről. Örömökről, bánatokról, sikerekről, kudarcokról, kérdések, válaszok. Még számítástechnikai „távoktatás” is volt.
A kisházáról, ahova minden nyáron otthonról (Kanadából) hazajött (Magyarországra).
Sok szép verset is küldött. Nagyon sok verset írt. Minden verse tele emberi érzésekkel, tisztességgel, becsülettel. Egy kanadai helyi újságnak volt a szerkesztője is. Sokáig kaptam is azt az újságot és élvezettel érdeklődéssel olvastam az ottani magyar közösségről szóló híreket. És büszke is voltam nagyon Magdira, mert az egyik motorja és fő szervezője volt a helyi közösségnek.
Többször kérte tanácsomat, küldte el verseit, cikkeit, hogy „ugyan, mond má’ meg, jó ez így, „elmegy egy kis szódával” itt vidéken?”. És mindig a tökéletesre, a legjobbra törekedett. Ezt várta el magától és mindenki mástól is, aki körülötte volt. Velem is sokszor „veszekedett”. Örömmel vettem, mert tudtam, csak jót akar, és amit kifogásol, azt joggal és okkal teszi.
Mindez talán csak azért jutott eszembe, mert vele is „Láthatatlan emberként” ismerkedtem meg.
Nem viselt álarcot, de nem is árult el kezdetben szinte semmit magáról. Tőle is nagyon sokat tanultam az emberekről és emberségről. Nemcsak szóban, nemcsak a verseiből, hanem az egész lényéből, viselkedéséből, életéből, sorsából.
Azt hiszem ennyit példaként a barátságról és netes kapcsolatokról, viselkedésről.
Nekem nagyon sokat jelentett az Ő barátsága és léte.
(Magdikám bárhol is vagy, élsz, létezel, az Isten áldjon meg Téged és ölellek igaz baráti szeretettel! Ciao and You are/were NOT a Simple Woman! )

Folytatás...

Ülj közelebb.... folytatom...

Korábban már említettem a három dolgot ami az internetes fórumozáshoz, csevegéshez, blogoláshoz kell szerintem.
Az elsőről, a bátorságról ezt megelőzően már esett szó.

A második ilyen dolog:

- a "nagy adag" humorérzék;

A humorérzék elengedhetetlen sok szempontból. Nem azt jelenti, hogy mindenki udvari bohócként kell, hogy viselkedjen a neten (szükség van a "csendes őrültekre" is ), de bizonyos helyzetekben csak humorral és kedvességgel lehet bizonyos helyzeteket és szituációkat megoldani, azokat túlélni, esetleg másokon segíteni. (Esetleg shock terápiával, de az többnyire nem annyira "humoros".)
Itt is érvényes az "emberi visszatükrözés". Ha kellemetlen, nehéz helyzetekben kedvességgel, humorral próbál az ember másokkal viselkedni, akkor sikerülhet komoly konfliktusokat, és akár még súlyos emberi válsághelyzeteket is megoldani, vagy legalábbis enyhíteni azok hatását. Nyilván nem azt jelenti, hogy másokból bohócot csináljunk, vagy alpári módon így sértegessünk bárkit is, de a jókedv és ennek az átragasztása másokra néha bizony csodát tehet.
Az emberi humor (vidámság) a szellem, az elme játéka.
("Nem véletlen, hogy a humanista és a humorista szó annyira hasonlít egymáshoz." NBA)

Nem kétséges, hogy sokszor szembesül tragikus, megrázó dolgokkal maga körül az ember, így az interneten is. A hírek között, vagy barátoktól kapott információkban, esetleg csak elolvasva egy blogot, vagy végigolvasva egy csevegést a cseten. Természetesen nem lehet mindent humorral megoldani, de én úgy tapasztaltam, hogy egy pár vidám, kedves szó és az ilyen reagálás majdnem mindig segített.

Azonban a humoros és nevetséges dolgokat soha ne keverjük. Humorizálni lehet, de nevetségessé tenni valakit, bűn.
És még egy dolog, a humorérzék és ennek a mértéke, szintje, módja mindenkinél más és más lehet. Ezt sem tanácsos elfeledni. Ami valakinek humor, "poén", az lehet, másnak valamiért súlyos sértés.

Ráadásul nagyon összetett dolog a humor. Hiszen, ahogy egy szintén a humorral foglalkozó írásban is olvasható:
"Aki próbált már idegen társaságban viccelődni, megtapasztalhatta, hogy a humor, a humorosság relatív fogalom. Függ a kultúrától, az iskolázottságtól, nemtől, életkortól, személyiségtől, de még a hangulattól, a pillanatnyi egészségi állapottól is."

Ráadásul itt, a neten ez a társaság virtuális. Amint már szó volt róla egy nagyon fontos társas kapcsolatoknál nehezen nélkülözhető dolog nincs is itt jelen: a metakommunikáció. Ennek hiányát enyhítik például az úgynevezett SMILEY-k (hangulatjelek). Amikkel próbáljuk pótolni a metakommunikációt, az információközlések során ezzel helyettesítjük az arckifejezéseket, gesztusokat, amik nélkül a mondanivaló néha félreérthető lehet(ne).
A Wikipedia alapján: "1982-ben Scott E. Fahlman, a Carnegie Mellon Egyetem professzora volt az első, aki a kettőspont, a kötőjel és a zárójel segítségével a világon először horizontális vigyorgó fejet írt egy levélben. Először főként komolytalan dolgok jelölésére alkalmazta, ami eleinte csak a számítástechnikához értő személyek körében, majd az egész világon elterjedt. Ezen jelek összefoglaló elnevezése emotikon (emóció + ikon), de ehelyett sokszor a smiley (mosolygó) angol szót használják."

A nevetésről és humorról komoly tanulmányok, tudományos munkák készültek, amikben ilyenek találhatók:
"a nevetésnek visszhangra van szüksége",
"állandóan visszaverődve egyre folytatódni akar".
"Nevetésünk mindig egy csoport nevetése ... a nevetésben mindig ott bujkál valami egyezség, szinte azt mondhatnám: cinkosság más, valóságos vagy képzeletbeli nevetőkkel."

Kosztolányi Humor és írás című esszéjében így definiálja ezt: "A humoros ember az, aki nem száraz... Maga az élet nedve ez, melyben fölolvad a világ, emberivé válik, hogy a kedélyünkbe fogadhassuk."

Itt válhat fontossá talán a humor szó eredeti (orvosi) jelentése is.
A humor: "folyadék", "nedvesség", méghozzá a testnedvek egyike. Az ókori felosztás szerint négy alapvető testnedv létezik, amelyek az ember lelkiállapotát, természetét is meghatározzák.
- a vér túltengése szangvinikus, azaz vérmes lelki alkatot eredményez, az ilyen ember a pirosságtól vidám;
- a fekete epe melankolikussá, azaz mélabússá tesz, aki ilyen, sötéten látja a világot;
- a sárga epe hatására kolerikus, vagyis irigy, "hirtelen fölfortyanó" és savanyú kedvű lesz az ember;
- a nyálka, a fehér gyomornedv eredményeként az ember nem tud felmelegedni, flegmatikussá, közönyössé válik.

Vagyis eredeti értelemben minden ember "humoros", csak nem mindegy, melyik "humoránál" van zömmel, vagy éppen egy bizonyos pillanatban.
Én tréfásan kiegészíteném ezeket a "nedveket" egy ötödikkel, a könnyel. Mikor olyan jóízűt nevetünk, hogy a "könnyünk is kicsordul".

Kívánom mindenkinek, hogy főleg "ezzel" a nedvvel, a nevetéstől kicsorduló könnyel találkozzon, és ilyen "humor" legyen környezetében is a jellemző.

A következőkben a legfontosabb és egyben a legkényesebb dologgal és témával: a tisztességgel, emberséggel és becsületességgel kell(?)... IGEN KELL(!) foglalkozni.

És nem lesz csupa móka, meg kacagás (még talán humoros sem, a szó szoros értelmében, de most már tudjuk, a "humorosság" nem mindig a nevetést és a kacagást jelenti).

De addig is gyakoroljuk a humort, és a nevetést...

Folytatás...

Ülj közelebb.... folytatom...

Korábban három dolgot említettem, ami az internetes fórumozáshoz, csevegéshez, blogoláshoz, kommunikációhoz kell szerintem.
Kezdjük az elsővel:

- a "csipetnyi" bátorság;

Nem teljesen tudományos magyarázat szerint:
"a bátorság az a lélekhangulat, a belsőnek az az energiája, mely a fenyegető veszélyektől nem megijed, hanem azokkal szembeszáll. A bátor a vakmerőtől abban különbözik; hogy ok nélkül nem keresi a veszélyt, míg a vakmerő a veszélyt önmagáért, a veszély érzéséért keresi. A bátorság pont azt jelenti, hogy vannak félelmeink, de képesek vagyunk ezeket legyőzni, és túllendülni a nehézségeken."

Hát csatát itt nem kell majd feltehetőleg vívni, meg talán hősies elszántságra sem lesz szükség, de bizonyos akadályokat, félelmeket az interneten is le kell győzni.

Az internettel kapcsolatban többféle félelmeink lehetnek:
Sokan vannak úgy, hogy nem ismerik a technikai hátterét. tartanak tőle, nem tudják, hogy is működik, hogy is kezdjék el. Nincs műszaki érzékük, gyakorlatuk, stb.
Ebben nagy szerepe lehet természetesen az életkornak is, minél idősebb valaki, nagy valószínűséggel annál nehezebben és annál nagyobb félelemmel (esetleg megfontoltsággal) vág bele. Pedig könnyű elsajátítani. Olyan, mint a biciklizés. Segítség, és egy kis gyakorlás kell hozzá esetleg. Kezdetben a biciklizésnél is mankókerék kellhet (vagy egy hozzáértő személy támogatása), esetleg még sokszor letesszük a lábunkat is közben, de idővel belejövünk. Aztán már csak az az érzés marad, mikor a széllel szemben száguldunk. Az élvezet és a szabadság érzése. A neten való mozgás is ehhez hasonló. A kezdeti suta, ide-oda kapkodás, tétovázás után, mikor az ember belejön, már csak a szórakozás és az élvezet marad. És mint a biciklizésnél, a netezésnél is különböző terepek vannak. Országúti, hegyi, verseny bringázás. Itt is Web oldalak böngészése, Fórumozás, film nézés, játék, zenehallgatás, tanulás, csevegés, vagy mindezek egyszerre, egy időben.
De ez más téren is pont olyan, mint a bringázás, aki egyszer megtanulta és rájön az ízére, sose feledi el, hogy kell csinálni, és nehezen is mond le róla.

(Feltehetőleg, ha ezt olvasod, és itt vagy már körünkben, akkor te ezeken a fázisokon már túljutottál. Úgyhogy tekintsétek ezt a kis eszmefuttatást a korosodó Zéta "írói munkásságának részeként". )

A bátorság még egy dolog miatt fontos lehet a neten való kommunikációnál. A pszichés tulajdonságok miatt. Hiszen sokan vannak olyanok is, akik "gátlásosabbak". Társaságban, főleg tömeg előtt nem nagyon szólalnak meg. Itt ez a fajta gát nem (annyira) érvényesül, itt könnyebben legyőzi mindenki ilyen félelmeit. Hiszen a neten a "tömeg" nem igazából érezhető. Pedig dehogynem. Milliók olvashatják, láthatják tetteinket, bejegyzéseinket, nyomainkat az Interneten.

Talán ezért is viselnek sokan álarcot, vagy nem mutatják meg azonnal valós személyüket. Hogy megőrizhessék ezt az érzést is, hogy nem mások előtt, nem tömegnek beszélnek. Vagy érezhetik ilyenkor úgy is, hogy ő csak egy név, egy apró eleme a "tömegnek" és beleolvadva ebbe a közösségbe, engednek az ilyen gátlásai. Persze ha megnézzük a személyek névválasztását, akkor azok is "beszédes" nevek lehetnek, nagyon sok esetben lehet már ebből is sok dologra következtetni.
Nyilván az "arctalanságnak" vannak veszélyei is. Innentől már lehet ingoványos is ez a talaj. Mert pont az ilyen "elbújás" lehetősége miatt, sokan azt hiszik, hogy arctalanul, személytelenül bármit megtehetnek, elkövethetnek, ráadásul büntetés nélkül. Ez is ismerős viselkedésforma. Kompenzálás. Itt mindenki azzá válhat, amivé akar, vagy amivé a valós életben nem sikerült válnia.
Ez természetesen nem a "bátorságot" tükrözi, hanem inkább annak hiányát.
Talán már sokszor találkoztatok Ti is olyannal, hogy valaki idősebbnek, "okosabbnak", egyszóval "másnak" próbálta kiadni magát, mint amilyen a valóságban. Ezek már lehetnek azonban erősen határesetek, hiszen "szerepjáték" kategóriába tartozó dologként sokan gyakorolják a valós életben is..

Mert mint tudjuk:
"Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében...".
Ahogy tetszik... (bár nem teljesen szabadon választott módon és formában "játszhat". Lásd pl. a NETIKETT-tel kapcsolatban írtakat).... Shakespeare (természetesen az idézet, nem a zárójeles kiegészítés)

Mindaddig lehet ezt talán tenni, vagy ilyet tolerálni, amíg ezzel nem okoz sérülést, bánatot, kárt, bajt, veszélyt, stb.

De ahogy idővel a (színházi)smink is lekopik, itt is előjön alapvetően az igazi én, ahogy a "púder" sem sokáig használ, illetve takar, fed el bizonyos dolgokat. Talán simítja a ráncokat, más szint kölcsönöz a bőrnek, de az alapvető dolog, az eredeti arcél, a karakter ugyanaz marad.

És ez a szerepjáték, a "bújócskázás" csalóka, veszélyes és kerülni való terep is (lehet). Erről bővebben talán a harmadik dolognál érdemes beszélni. Ám előtte még a második tulajdonságról, a humorról is kellene pár szót ejteni.

Ejtek majd...

Folytatás...

Ülj közelebb.... folytatom...

Mielőtt a három dologról, a három és remélem nemcsak szerintem fontos tulajdonságról folytatnám, egy szép, nagyon is megszívlelendő és hitvallás szerű mondást szeretnék megosztani veletek:

„Vannak emberek, akik továbbállnak, kilépnek életünkből.
Ám némelyikük barátunk lesz, és velünk marad egy ideig…
Maradandó, kedves nyomot hagyva szívünkben.
Már mi sem leszünk többé azok, akik voltunk, mert szert tettünk egy jó Barátra.
A tegnap történelem. A mai nap ajándék (angolul: PRESENT, ami jelenti az ajándékot és a jelent is).
Ezért hívjuk úgy, hogy Jelen."

Bizony nagy dolog ezeket az Ajándékokat adni és kapni, elfogadni.
Mert ha egyszer "megszelídülünk" egymásnak, akkor hatalmas, talán esetenként életfogytig tartó felelősséget is vállalunk ezzel egymásért...

Ehhez kapcsolódik az itteni tapasztalat, egy kedves és szép jelzés.
Lehet csak véletlen, de akkor is valahogy jelzés értékű. A magyar mondás, a "mindenkinek megvan a maga keresztje" jut eszembe róla. Ez a mondás persze nem minden esetben, illetve zömmel nem jelent jót és pozitív dolgot. Hiszen a kereszt, amit viselni kell, az sokszor nehéz, de mindenképpen komoly feladatot is jelent.
Van olyan fórum, ahol a BARÁT-i kapcsolat jelzése a név mellett megjelenő +. Pluszjel, de én inkább "KERESZT"-nek érzem.
Egy fontos és nem felejthető jelnek, egyben komoly figyelmeztetésnek is veszem. Sokat mondó, beszédes jelképnek tartom.
Lehet, hogy tényleg véletlen, de már egy idő óta nem nagyon hiszek a véletlenekben...

Egy szép anekdota is szól erről:

"Egy ember sok-sok sorscsapást követően olyan kegyelemben részesül, imái meghallgatása után, hogy az Úr megengedi neki, hogy a már elviselhetetlen terhet jelentő saját keresztje helyett újat választhasson magának. El is megy Szent Péterhez, aki bevezeti őt a viselendő keresztek tárolóhelyére. Itt az emberünk boldogan hajítja el keresztjét, majd izgatottan kezd válogatni, keresgetni a halomban heverő, mások által letett keresztek között. Sokat megnéz, felemel, kipróbál, de nehezen talál magának valót. Mígnem egyszer csak az egyiket kipróbálva ragyogó szemmel kérdezi Szent Pétert: Elvihetem ezt? Ez annyira jó, ezt jobban tudnám viselni, ezt könnyedén elbírom. Kérlek, engedd meg, hogy erre cseréljem a régi keresztemet. Szent Péter mosolyogva feleli: El fiam, vidd csak, ez a kereszt tényleg a legjobban illik hozzád, hiszen ezt a keresztet tetted le, mikor idejöttél ehelyett másikat keresni."

Senki sem tud megválni a keresztjétől. Mindenkinek meg van írva a Sorsa, és megvan a maga keresztje és az itteni "keresztje" is

Azt hiszem, most ennyi talán elég is. Majd a folytatásban a három tulajdonságról...

Folytatás...

Folytatás....

Ülj közelebb.... folytatom....

Sokszor elgondolkoztam, hogy mennyivel több izommunka és energia, mekkora düh kell ahhoz, hogy haragudjunk és vicsorogjunk.
A mosolygás természetesebb arckifejezés és sokkal könnyebben is "áll rá az ember szája".
Ráadásul tudjuk, hogy olyan az emberi természet, hogy visszatükröz. Ha kedvesen rám mosolyognak, önkéntelenül is visszamosolygok. Még akkor is sikerül, ha rossz kedve van az embernek. És ettől kicsit oszlik a borús kedv érzése is. De ha valakire rámordulok, már csak védekezésből is, önkéntelenül is visszamorog és ő is vicsorogni kezd.

Mindannyian átéltük már talán, hogy napfényes reggelen, jókedvűen ébredve egyszer csak valami ilyen negatív érzéssel szembesülünk, amitől rögtön borúsabb lesz a kedv, a hangulat. És ez akár rányomja az egész napunkra ennek az érzésnek a bélyegét.

Nemrégiben olvastam egy kisregény bevezetőjében:
"Mongóliában, mikor egy kutya meghal, a hegy tetején temetik el, nehogy az emberek ráléphessenek a sírjára. A gazdája a fülébe súgja a kívánságát, hogy a kutya emberként térjen vissza a következő életében."

Nem tudom, igaz-e? De nem is igazán érdekes, hiszen a mögötte rejlő gondolat és érzelmek a fontosak.
Viselkedünk-e mi itt és így, hasonló tiszteletet tudunk-e adni egymásnak, nem "csak" egy halott kutyának, hanem embertársainknak. Élő fajtatársainknak. Azt hiszem, nem mindig. (És abban sem vagyok biztos, hogy ha a kutya feltámadna, valóban jól járna-e, ha emberként térne vissza.) A kutya példánál maradva, csodálatos élőlény. Hiszen képes önzetlenül szeretni, érdek nélkül kiállni a gazdájáért, élete árán is védelmezni, sőt akár követni őt a halálba.

Képesek vagyunk-e bízni és hinni egymásban. Feltétel nélkül. Természetesen mindenkinek vannak és lehetnek szomorú és keserű tapasztalatai. Tehát akár védekezésként sem hisz és bízik már.

De például maradva itt, a Fórumnál. Ha kitölti az ember a megfelelő adatokat. Kedvencek, érdeklődési kör, foglalkozás, vagy akár csak az életkor?
Ha valótlant ír be, az mennyivel jobb, mintha üresen hagyná és idővel mikor már valaki "közel ül hozzá" derülnek ezek ki.
Persze természetesen fontosak lehetnek ezek az adatok, mert támpontot, orientációt adnak. Hiszen egy Metallica rajongó és lelkes, aktív harcművész, például nem biztos, hogy megfelelő "társa" lehet egy csak komolyzenét kedvelő nyugdíjas főkönyvelőnek. De miért is ne lehetne például! Hiszen ezek az adatok egyben
el is tántoríthatja a 2 embert egymástól, mondván: "Ááá, úgysincs semmi közös bennünk, nem is érdekel az a személy". Aztán ki tudja, hányan és hányan mennek el így egymás mellett ahelyett, hogy leülnének egymás mellé pár percre és megpróbálnák "megszelídíteni" egymást, barátkozni egymással.

Hiszen a kis rókának és a kis hercegnek is sikerült :)

Folytatás...

Ülj közelebb....

 Folytatás...