Hát igen. Megjött. A hó. Tegnap este már „gyanús” volt a dolog, mert havas eső esegetett 11 körül is, szóval számítani lehetett rá. Reggel felkelve, az első ténykedésem volt – a kávéfőző bekapcsolása után természetesen -, hogy az ajtóhoz támolyogva kinézzek. Fehér volt minden, és még akkor is szállingózott a hó. Olyan jó 4-5 centiméter körüli mennyiség érkezett. Sajnos ömlesztve és nem „zsákolva”, úgyhogy sejthető volt, hogy ebből még „dolog” lesz.

Kutya is furán méregette a világot, ágaskodva kukucskált, amíg én ébredezni próbáltam, legalább annyira, hogy kimenjek vele. Amikor nagy nehezen összeszedtem magam és mindenféle téli „cuccot” előkerítve – mert természetesen sapka, bakancs az nem lett előkészítve, csak úgy verbálisan készültem este még a hóra, télre – felöltöztem és kimentünk, akkor a már jól ismert rituálé következett.

Kutya lecövekel, beleszimatol a levegőbe, körülnéz, majd, mint akit puskából lőttek ki, nekiiramodott. Mint akit kergetnek. Körbe-körberohangált, szimatolt, ugrándozott. Pillanatok alatt „felszántotta” a havat a kertben. Még a bejárati ajtó lépcsőjének tetejére is felment és ott is körülnézett, majd mikor látta, hogy megyek arrafelé ijedten ugrott egy nagy hasast a lépcső tetejéről. Természetesen nem a hóba, hanem a vizes járdára érkezett és gyalogbéka módra, nyekkenve ért földet. Egy ideig ő is csak nézett, „na, ez most mi volt?”. Aztán ment tovább vidáman. Kicsit meg is ijedtem, mert tényleg nagyot huppant, elég kemény földet érés volt.

Aztán kb 15-20 perc alatt tudtam csak meggyőzni, hogy elég már, kicsit mehetnénk újra fedél alá is. Ezután nekem, még iszkiri a boltba a szokásos szombati kenyérért. (finom házi kenyér, meg a tízórais zsemlék a hétre és a megszokott szombat reggeli kalácska). Bakancsban is nehezen lehetett még közlekedni, hó, latyak, víz vegyesen. És természetesen mindenhol csak lejtő, dombocska, gödör. Hiába, ilyen kicsiny falunk. :)

Utána meg a már előkészített hólapátra kaptam. Hiába készítettem elő mágikus „hó riasztónak”. Most épp úgy jártam, "ha már idekészítettél, legyen értelme". Lett is. Ezen a nyáron cserélték le kis lejtős utcácskánkban a burkolatot. Tavalyig kész büntetés volt a hólapátolás, mert a nagykockakő borításon nem nagyon lehetett a havat tolni, csak max. hólapátot törni. De idén már más, most sem móka-kacagás volt, de legalább nem akadt el a lapát mindig, mert a szép aszfalton lehetett tologatni. Kellett is. Vagy egy óráig játszadoztam. Már a végén a fülemen is vettem a levegőt. A lumbágóm meg egyfolytában zsarolt. "Ha nem hagyod azonnal abba, iszonyúan megbüntetlek." Kiegyeztünk egy döntetlenben. "Én még befejezem, te meg nem fájsz majd nagyon" alapon :)

Holnap Advent első vasárnapja. Az első gyertya meggyújtása a főtéren. Remélem szép lesz annak ellenére, hogy most minden csupa víz és latyak, mert a hó szinte teljesen elolvadt. Csak annyit ért ez a hóesés, hogy reggel még lapátolni kellett, most meg minden tiszta víz és sár.

Ha még éjjel fagyni is fog, akkor meg pláne. Korcsolyázni fogunk reggel…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.