Ez lett törölve a moderátor által, "nem blogtéma" indokkal.

---------------------------

A szűkszavú közlemény az alábbi volt:

„A Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Osztálya halált okozó testi sértés bűntettének elkövetése miatt indított eljárást - egyelőre - ismeretlen tettes ellen.
2009. november 25-én állampolgári bejelentés érkezett, mely szerint egy megyei településen, házának melléképületében holtan találtak egy 83 éves idős hölgyet. A boncolás megállapította, hogy az elhunyt halálát kihűlés okozta, azonban előtte tettleg bántalmazták.
A megyei nyomozók nagy erőkkel megkezdték az elkövető felkutatását.”

Egy éve történt. A nyomozás a mai napig nem vezetett eredményre.
A néni halálának évfordulójára emlékezve, ma estére, néma fáklyás felvonulást szerveztünk. És hívtunk minden megemlékezni akarót. Hogy ezzel is kiállhassunk az élet, a közbiztonság és a közösség élni akarása mellett.
Csendes, hangtalan sétára a néni házához. Némán és csendesen, ahogy a néni is elment ebből a világból.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fáztam és borzongtam. Hiába volt sok-sok fáklya és a meleg ruha. Egyfolytában arra gondoltam, hogy a néni mit élhetett át életének utolsó óráiban. Amikor tehetetlenül, mozgásra képtelenül és reménytelenül fekszik. Fájnak a sebei, vérzik. Egyre hidegebb van, egyre jobban fázik ő is. És érzi, hogy egyre inkább gyengül, álmosodik. Mikor valószínűleg ő is sejti, sőt lassan már egyre biztosabban tudja is, ahogy telik az idő, hogy közeleg a „vég”. Hogy értelmetlenül, egyedül és kegyetlen körülmények között kell majd meghalnia. Hiszen hiába van csak néhány méterre tőle a fűtött szobája, vagy a szomszédok háza, ahonnan segítséget kaphatna, már nincs ereje. Se menni, se segítségért kiáltani. És nincs már valóban segítség. A remény is egyre fogy.
Mert leghamarabb csak reggel kiált be majd, szokás szerint, a szomszéd, hogy: „Annus néni, a boltból a kenyeret, tejet kéri?”.
És hol van még a reggel? Előtte egy gyötrelmes este és éjszaka áll még.
És reggel, mikor a szomszéd nem látja Annus nénit a háza előtt a „portájának szokásos rendbetétele”, söprés, szellőztetés, rámolás közben, akkor fog csak gyanút. Akkor kezdi el keresni, mi lehet a nénivel. Hiszen előző délután még látták, hallották őt. Ekkor fedezi fel, mikor a kertbe lép, meg keresi és szólítgatja, hogy a háza mögötti melléképületben fekszik. Amikor már minden késő.
Annus nénitől semmi pénzt, értéket nem vittek el, nem voltak ékszerei, vagyontárgyai. Mégis a legértékesebbet vették el tőle. Az Életét.

Sötét volt ma is már korán. Csak az a pár tucat fáklya világított. Meg a mécsesek a néni háza előtt.
És hideg volt, pedig még nem is volt éjjel, csak kora este. Fáztam. Pedig csak alig egy óránál többet töltöttem a szabadban, melegen felöltözve, ráadásul nem magányosan, egyedül, hanem emberek között, nem sérülten, mozgásképtelenül, hanem egészségesen.
Nem reménytelenül feküdtem az egyre hűlő kövön, az egyre jobban közeledni érkező sötétséget várva, kétségbeesve.
Mégis nagyon borzongtam.

Nyugodjon békében Annus néni, mi nem tudunk ebben megnyugodni és belenyugodni pláne nem.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.